Közeledik a május 31-i elkészítési határidő, és minden érintett cégnek az új, bonyolultabb követelményeket kell követnie. Az eddigi, önálló nyilvántartás helyett már kötelező a fődokumentum és helyi dokumentum elkészítése.

Már az új, bonyolultabb követelmények szerint kell elkészíteniük transzferár- nyilvántartásaikat a kapcsolt vállalatoknak – hívta fel a figyelmet a MAZARS. Az eddigi, önálló nyilvántartás helyett már kötelező a fődokumentum és helyi dokumentum elkészítése. Az előbbi elkészítése azonban nem mindig egyszerű. A fő dokumentumra ráadásul már egyetlen dokumentálandó kapcsolt ügylet esetén is szükség van.

Sokan csak most szembesülnek igazán a 2017-es rendelet miatt keletkező új feladatokkal, hiszen a 2018-ra vonatkozó nyilvántartás elkészítési határideje a társasági adóbevallás beadásával együtt most érkezik el.

Idén már az új, összetettebb követelmények szerint kell elkészíteniük transzferár nyilvántartásaikat a cégeknek, ami néhány esetben komoly többletfeladatokat róhat a vállalatokra – hívta fel a figyelmet a MAZARS legújabb közleménye. Ennek oka, hogy 2017-ben még csak lehetőség volt, 2018-tól azonban már kötelező annak a rendeletnek az alkalmazása, amely előírja a fődokumentum és a helyi dokumentum elkészítését is.

„A régi szabályozás alapján elegendő volt önálló nyilvántartás készítése, ami tapasztalataink szerint nagyon népszerű volt a magyar adózók körében.

Az új szabályozás szerint viszont a nyilvántartásnak már két fő elemből kell állnia: a fődokumentumból és a helyi dokumentumból. A 2018-as nyilvántartásokat a társasági adóbevallással párhuzamosan kell elkészíteni naptári éves adózók esetén legkésőbb május 31-ig, így sok vállalkozás most szembesül igazán ezzel az új kötelezettséggel – mondta Nagy Gabriella, a MAZARS nemzetközi transzferár hálózatának vezetője.

Fontos pontja a szabályozásnak az is, hogy a magyar rendszer nem tesz kivételt sem a társaság, sem a tranzakció méretére vonatkozóan. Azaz a magyar adózóknak már egyetlen dokumentálandó ügylet esetén is rendelkezniük kell az említett dokumentumokkal.

„Nehezíti a nyilvántartások elkészítését, hogy a fődokumentumba a vállalatcsoport egészére vonatkozó információknak kell kerülni, amelyek birtokában leginkább az anyavállalat van.

Olyan esetek is elképzelhetők, hogy az iratnak tartalmaznia kell olyan adatokat is, amelyeket az anya nem szeretne megosztani a leányvállalatával. Ebben az esetben zsákutcába kerülhet a magyar leányvállalat” – hangsúlyozta Nagy Gabriella.

Tovább bonyolíthatja a helyzetet, hogy több országban (például Hollandiában vagy Franciaországban) értékhatárhoz kötött a fődokumentum elkészítése. Így fordulhat elő, hogy mivel az anyavállalat adatai nem haladják meg az ő országának határértékeit, nem is készít fődokumentumot, és mostanság szembesül azzal, hogy a leányvállalatok országában pedig szükség lenne rá. Továbbá országonként eltérhetnek a fődokumentum elkészítésének határideje is. Ezzel a magyar jogalkotó is tisztában volt, így a magyar szabályozás lehetőséget biztosít arra, hogy a fődokumentum a társasági adóbevallást követően álljon rendelkezésre, ha az anyavállalat országában nincs ilyen szabályozás vagy későbbi az elkészítési határidő.

„Tapasztalataink azt mutatják, hogy azért jellemzően a cégek központjai komolyan veszik a fődokumentum elkészítésével kapcsolatos követelményeket, és jelentős erőfeszítéseket tesznek a témával kapcsolatban.

Még mindig érezhető ugyanakkor, hogy vannak régiós, kisebb bevételt termelő vállalatcsoportok, amelyek nem fordítanak erre kellő figyelmet” – mondta az adószakértő.

Mindezekért különösen fontos, hogy a leányvállalatok tájékoztassák az anyavállalatot az új jogi elvárásokról, hogy ne kelljen hiányos ismeretekkel megkérdőjelezhető tartalmú anyagot helyben összeállítaniuk. Ez ugyanis komoly büntetéseket is maga után vonhat.

(Forrás: MAZARS sajtóközlemény)